Ma világszerte emlékezünk a Roma Holokauszt emléknapjára, arra a tragikus népirtásra, amely több százezer európai roma halálát okozta.
Nem lehet elfelejteni azt, ami 1944. augusztus 2-ról 3-ára virradó éjjelen történt: az SS katonái kegyetlenül felszámolták az auschwitz-birkenaui lágerben kialakított cigányok táborát. Közel háromezer roma származású férfi, nő és gyermek esett áldozatául a mészárlásnak mindössze néhány óra leforgása alatt.
Emlékezzünk az emberiség történelmének legsötétebb fejezetére, amikor nőket, gyermekeket, öregeket nem kímélve kegyetlenül meggyilkoltak a nácik és kollaboránsaik a holokauszt során.
Emlékezzünk mindazokról, akiket vallásuk, etnikai hovatartozásuk, bőrszínük politikai nézeteik miatt üldöztek és meggyilkoltak eme vészterhes diktatúra idején.
Kötelességünk emlékezni mártírjainkra, és mindazokra, akik a legembertelenebb körülmények között szenvedtek, haltak meg, és mégis emberségesek tudtak maradni az utolsó óráikban is.
Ferenc pápa katolikus egyházfő szavait idézve „Az emlékezés az emberiesség jele, az emlékezés a civilizáltság jele.”
Roma honfitársaink elvesztése nemcsak az akkori, hanem a mai társadalomnak egyaránt pótolhatatlan vesztesége, nem egy üres évforduló, hanem felszólítás a demokratikus értékek megerősítésének védelmében.
Közös az érdekünk, hogy a roma holokauszt borzalmas kegyetlenségeit nem feledve egy biztonságosabb, gyűlölet nélküli, világért dolgozunk. Egy olyan világért, amelyben eltérő háttérrel rendelkező, különböző nemzetiségű és vallású emberek is méltóságteljesen élhetnek.
