Az Országos Roma Önkormányzat Roma Holokauszt Emléknapja alkalmából tartandó megemlékezésre szóló meghívásukat Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár asszony köszönettel megkapta.
A helyettes államtitkár asszony az ünnepségen sajnálatos módon személyesen nem tudott részt venni, ezért az alábbi levelet küldte az Országos Roma Önkormányzat részére.
Országos Roma Önkormányzat Roma holokauszt megemlékezés
- augusztus 2.
Tisztelt Megemlékezők!
Nem lehetek személyesen jelen, de gondolatban Önökkel emlékezem. Miért nem lélekben? Mertamikor olyan eseményre emlékezünk, mint ma,a lélek megrendül, a lélek fáj, a lélek befelé fordul és elcsendesedik. A gondolat próbálja keresni a szavakat…….de vajon lehet-e kifejezni szavakkal az elmondhatatlant?
A cigány nyelve azt mondja: Porrajmos: elnyeletés, felfalatás, elpusztítás a jelentése. És ez mindent elmond erről a szégyenteljes eseményről. A holokauszt kifejezéseredetileg a görög templomokban bemutatott égőáldozatokra vonatkozott. A porrajmos kifejezésben már semmi szakrális árnyalat nincs, passzív, elszenvedő jelentése van, jelezve ennek a véres eseménynek a valódi lényegét, kegyetlen valóságát.
A cigányság történetének egyetlen korszaka sem járt annyi véráldozattal, megaláztatással, rémülettel és szenvedéssel, mint a 20. század szellemi mélypontja, a náci barbarizmus időszaka.
Pusztán egyetlen éjszakán, 1944. augusztus 2-3. éjjelén 2897 romát, többségükben nőket, gyerekeket és időseket öltek meg az Auschwitz-Birkenaui koncentrációs táborban.
A gyakran „Elfeledett holokausztként” emlegetett roma népirtás évtizedeken át kimaradt a második világháború történelméből. Nürnbergben és más nemzetközi konferencián a roma áldozatok ügye egyáltalán nem került elő. Változás 1982-ben következett be, amikor Nyugat-Németország elismerte a roma népirtást.
A Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának 1972-es határozata alapjánAugusztus 2-án az Auschwitz-Birkenauban elpusztított romákra, s velük együtt a holokauszt valamennyi cigány áldozatára emlékezünk minden évben.
Magyarság és cigányság viszonya történetileg, történelmileg is színes és összefonódik. Együtt voltunk és vagyunk örömben és fájdalomban, együtt emlékezünk is. Korábban a magyar parasztság zenészei javarészt cigányok voltak. Az énekelt zene magyar volt ilyenkor, de a cigányok húzták, tehát a két kultúra szervesen együtt élt. És együtt vagyunk fájdalmas emlékeink között is, hiszen ismerjük a magyarországi zsidóság veszteségeit a holokauszt idején.
Magyarország Kormánya is fontosnak tarja a közös, méltó emlékezést az ártatlanul elhurcoltakra, a koncentrációs táborokba zártakra, a helyben legyilkoltakra. 2012 év óta kerül sor a Roma kulturális események megvalósításának, kulturális tartalmak és termékek elérhetővé tételének támogatására pályázat kiírására. 2015 óta annak egyik kötelező eleme az egyik komponensen belül, hogy a tervezett rendezvényeik közül legalább egy alkalom a Roma Holokauszt (Porajmos, Pharrajimos) eseményeiről is meg kell, hogy emlékezzen.
És születtek gyermekek is Auschwitz poklában, 371-en, akik nem kaptak esélyt az életre.A Belügyminisztérium minden évben támogatást nyújt a „371 Csillag” című gálaműsor megrendezéséhez melyet 2019-ig minden évben a Nemzeti Színházban tartottak.Idén a pandémia miatt online megemlékezést szerveztek. A gálaműsorral a meggyilkolt roma gyermekekre emlékezünk.
A rémtettre ma sincs és soha nem is lesz elfogadható magyarázat. A nyomasztó örökséget az emlékezés felelősségével mi, a mai generációk hordozzuk. A holokauszt esetében nem csak az áldozatokért fáj a szívünk, hanem az egész emberiségért, hogy soha ne feledjen és képes legyen emlékezni. Ki tudják-e fejezni a szavak a borzalmat, a fájdalmat? Én azt gondolom, hogy nem. Csak ha a lélek magába fordul, elcsendesedik és átél, átérez és így talán meg tudja szelídíteni a fájdalmat és sosem felejt.
Arra kérem Önöket, hogy forduljunk magunkba mindnyájan, szelídítsük meg közösen a fájdalmat és emlékezzünk együtt.